A mesés kelet regéi
A hétvégén utunk egy év után ismét a mesés keletre vezetett, hogy a DTC tájbringás csapata által legyünk vendég látva, a Magyar Kupa első két hazai fordulóján, a Borsod Kupán és a Pontbegyűjtő OB-n!
A DTC, és legfőképp Tamástibi, nem egyszerű feladatot vállal fel azzal, hogy évente rendez itt egy versenyt. Ők olyan rendezők ahonnan a technikai, és az emberi erőforrás háttér nem hiányzik, ellenben a Bükkben bringás versenyt engedélyeztetni, maga lehet a horror, hisz az erdészet és Nemzeti Park, valószínűleg nagyon nem látja szívesen a bringásokat, vagy legalábbis borsos áron, mondván, ha a két TOP maraton ki tudja fizetni az engedélyeket, akkor az összes többi is. Ráadásul idén is csak max. 40-en látogattuk meg a versenyt, és ebben benne volt a komplett DTC-s bringás hadosztály is, nyílván a főszervező Cica kivételével. Én azt hiszem, ilyen szép területen, ilyen jó térképen, és ilyen jó utakon, nagyon ritkán lehet bringázni, hát becsüljük meg azt a rendezőt, aki ezt felvállalja, hogy nekünk versenyt rendez és menjünk el a versenyére! Mrr ….!
No de nézzük magát az eseményt.
Borsod Kupa középtáv avagy amikor Cica ősgenyává vált …
A szombati verseny egy „laza” középtáv volt, amire Cica előre csak annyit mondott; „ez olyan fennsíkos lesz, szinte sík vidék”. Ettől függetlenül a pénteken kiadott pályaadatokban, 400 szintek is szerepeltek, és az én kis Br-em sem úszta meg a 290 szint nélkül! Ráadásul a főrendező úr két alapvető szabályt még közzé tett, miszerint nem lehet átvágni, és kihangsúlyozva az Eger – Hollóstető – Bükkszentkereszt betonutat használni tilos! Na most ha bármelyik nap is az összes szabályt komolyan is veszik, akkor a magyarok közül kb. 10-en csinálunk két érvényes versenyt!
Amikor a kezembe kaptam a térképet, már láttam is hogy Cica nem viccelt a genyósággal. Az első három pont valahogy úgy nézett ki, hogy:
- Fordulj vissza a rajtban, zúzz fel a főútra, és fogd meg a pontot, kb. 25m szint, 3,5perc. De mivel ez nem lehetséges, ezért ereszkedj alá a dózeren vagy 500m-ert, majd egy 3. szintű úton mássz fel a völgyben, nézz balra, látod a pontot, de menj fel majdnem a betonig, és fordulj vissza a pontra 10:03 és csak 10mp-t kaptam!
- Fordulj meg, menj fel a betonig, menj a mellette lévő föld úton fel egy single track teteéig, majd fogd meg a pontot, mindezt úgy, hogy végig melletted a betonút!
- Ideálisan menj ki a betonra, menjél rajta 150m-ert, zúzz rá a lefelé menő földútra, majd izomból told neki, figyelj, hogy hol mész el egy másik úton jobbra, és fogd meg a 3-ast, kb. 3,5 perc. Ezzel szemben mivel a beton, és az átvágás tilos, fordulj meg menj vissza majdnem az egyesig, majd zúzz le egy hosszú völgybe, ami jó dzsuvás volt, majd a 2. vagy 3. úton menj fel 50 szintet, fordulj jobbra élesen és fogd meg a pontot 13:13perc.
Innen egy kicsit finomodott a helyzet, bazi nagy kerülőkkel kellett fogni a pontokat. Mondjuk amikor az 5-ről, láttam a 6-ra felmenő utat, és ettől függetlenül kerülhettem vagy 500m-ert az nem annyira tetszett de lenyeltem, amikor viszont a 6-ról láttam, hogy mások hogy fogják a 7-est, ami síkban saccra 250m-re volt tőlem, és kerülhettem egy kilit, plusz beszedhettem 50 szintet, akkor már Tamástibi felmenői sem feltétlen úszták meg. Innen aztán ismét egész jól ment, igaz amikor megláttam Gábort, nem nagyon örültem lévén hogy utánam indult, és még kéthete szegényt telefonon hívtuk be a célba, ma meg itt fickóskodik, és ad nekem egy csomó percet, háát…
A 9-10-re ismét kicsit anyáztam, de OK valahogy be kell hozni a pályát, de hogy a 11-es felmenésnek mi volt az értelme az egy jó kérdés. Az szimplán genyóság volt. A 12-es már a befutó volt, aminél az ember általában fellélegzik, de itt most nem. A befutó egy kb. 400m-es szakasz volt, vagy 50 szinttel. Laza 6 percig mentem rajta felfelé, jó ebben benne volt, hogy „mr főgenya” ott ült a befutóban, így egy már klasszikussá vált filmből, a Kedvencek temetőjéből kivett, bringa kerék mozgással kívántam kárt tenni benne, majd egy kicsit elbeszélgetni a pályakitűzés mikéntjéről, a végén pedig tüntetőlegesen besétáltam a célba. A vicc hogy 4 percet kaptam a másodiktól, na annak a nagy része az itt születhetett. Ettől függetlenül bejöttem a dicsőségesnek épp nem mondható harmadik helyre, ami jelen kategóriákban az erőteljes mezőny végét jelenti.
Mind e közben a többiek sem jártak jobban. Ági női elitben komoly túra mennyiséget hozott össze, lévén hogy a pályájuk kacifántosabb volt jóval mint a miénk. A három legfontosabb kategória (bocs lányok) óvásra került, mivel egy pont 100m-el arrébb volt kihelyezve, így se felnőttben se seniorban se juniorban nem ért MK pontot a derby, és így az épp érettségiző Csabi jött ki nagyon jól a buliból.
Irrealitás / Magyarország
Én életem során azért nem egy helyen nem egy lepukkant koszfészekben húztam meg magam, de akkora lehúzást mint itt, hát még nem nagyon tapasztaltam. A probléma ott kezdődött, hogy kétféle árfekvésű szoba típus volt meghirdetve korlátozott mennyiségben, így mindenki, Matriék kivételével az olcsóbbra rabolt rá. Csak abból meg nem nagyon volt annyi, mint kellett volna, így a végére tömegszállásos megoldássá váltak a szobák, már csak azért mert így lehetett viszonylag veszteségek nélkül kihozni a szobákat, és így mindenki fedett helyen lehetett. Na most ráadásként, a legtöbben a drágább szállásba kerültünk, ahova hírtelen kétszer annyi ember került mint kellett volna, de ezzel azt hiszem sokaknak nem lett volna gondjuk. ellenben az ára az … Szóval, tavaly én Plzenben tán 70€-ért voltam Ágival egy hetet, egy különb bungalóban. A szállás egy sokkal szebb napokat megélt fogadó volt a VK-ban. Hogy mennyire? Helyenként penészedtek a falak, a közös WC-ben a pisoár alul visszabeszélt, a közös WC-t állítólag, mert én ott nem jártam, a talajszintjét valaha megemelték a WC-t nem így óvodai WC ként üzemelt. A mi külön tusunkból csak azért jött víz, mert Bunyik Laci levette a rózsát, és sorolhatná a problémákat napestig. Ezek után a társaság nagy része a vacsoráról inkább lemondott, és átmentünk Bükkszentkeresztre étkezni, ott legalább jónak tűnt, mint később kiderült a szálláson sem volt végül is rossz.
Reggel aztán jött az igazi morbiditás. Ági a tiltásom ellenére rendelt nekünk reggelit, amit természetesen a főúr elfelejtett, Ági kiment reklamálni, ami közben Matri és Tamás már meg is mutatta mi a kaja. Szóval kaptunk egy csésze cukorban úsztatott teát, ami még szerintem ok is volt, illetve egy kistányérra tett, olajban ázó, 2,5 tojásból készült rántottát, és ennyi, mind ezt 700 pízért. Ilyenkor beugrik Slovenij Gradec ahol ugyan 22€ a szálás, de a reggeli az kb. egy disznóöléssel ér fel.
Ráadásul a bácsi hallotta a beszélgetéseinket, és ahelyett hogy valamit kompenzált volna, inkább durcásan elvonult. Elég vendéglátó van ahhoz a környezetembe, hogy lássam amikor valaki csak azért szolgál ki mert pénzt lát benne és nem a vendég szeretetéért, és itt ez volt. Ezt szolgálta, hogy konkrétan a háziúr közölte Marcival, hogy elüldögélhet a sarokban, de mást ott nem csinálhat, holott mellette voltak a szendvicsei!
Remélem a verseny után Cicáékra nem terhelt rá még valami plussz költséget, mert akkor asszem kihasználhatjuk a készül fotókat egy ANTSZ-i feljelentésre!
Pontbegyűjtő OB avagy én barátságosabb vizeken
Kedden rájöttem arra, hogy nem biztos, hogy a hidegben, esőben amit ígérnek, kell nekem egy Tamástibi féle 100 perces győztes idejű, pontbegyűjtő elit pálya, így átneveztem nyiltba, és Ági követte a példámat szombat délután. Jó döntés volt, mert amikor ránéztem a térképre és a hegyekre, akkor tudtam már, hogy Cica megeteti a hegyeket az elit mezőnyökkel. Na a mi pályánk békés volt. Elsőnek a korábbi napi egyes melletti pontomat vettem célba. A vicc hogy tájtúra verseny volt az erdőben, így Cica tudat nélkül berakott nekik még egy tévesztő pontot, hisz pont egy ilyen helyszín mellett volt a mi pontunk. Itt megjelent Paulovits Gergő, ami csöppet meglepett. Aztán egy nagy lendülettel vetettem bele magam a következő szakaszba, a túra versenyzőket előzgetve, sőt átgázolva valami furmányos feladatukon. Gergő nem volt a nyomomban, és ennek örültem. A pont után nem sokkal szembe kerekezett velem, de gondoltam vagy király vagyok és jól mentem, vagy ő megfogta azt a kicsit kieső pontot, amit én a végére hagytam. A továbbiakban a pálya két kombinációt adott, vagy felmászom a THM-ről ismert betonon, majdnem Bükkszentkeresztig és lefelé csorgásban megfogom a pontokat, vagy felfelébe teszem mindezt, és visszafelé száguldok végig a köves dózeros betonon. Utóbbit választva vetettem bele magam a következő részekbe. A pontok szép sorjában fűztem fel, mindeközben összefutottam Vikivel, illetve a fölfelében most már véglegesen mellém került Gergő, sőt még el is hagyott egy időre, majd egy töbör pontnál szemből jelent meg, és innen valszeg jobbnak látta rajtam maradni, így közösen abszolváltuk a pályát innen majdnem a végéig. Az egy kombinációt akkor raktam bele, amikor a majdnem legfelső pontot, inkább kihagyva mentem a térkép széléig, hogy majd a visszafelé száguldásban ráérek megfogni a közbülsőt. Itt azért sikerült túl menni a ponton egy picivel, de ennyi gond legyen. Aztán neki kezdtünk a száguldásnak. Toltuk neki ezerrel, Gergő hol lemaradt egy picit, hol visszatért a nyakamra, de együtt mentünk. Végül a 36-at útbaejtve Gergőnek elszállt a hátsóváltója, ami mondjuk nekem akkor nem tűnt fel. Aztán itt elváltak útjaink, mert Gergő fogta már az ominózus pontot amit én a végére hagytam. Innen már csak a befutóra való mászás és a célig való felkúszás maradt. Beérve a célba nem tudtam mire vagyok jó. Gergő nyilván megvert, de Gábor valahol szembejött velem a pályán, hasonló idővel, a többiekről semmit nem tudtam. Végül a 3. hely lett az enyém, mivel Gábor kerek 1 perc 10mp-el levert. Hogy hol volt az egy perc? Hát lehetett a hátsó hibánál, lehetett ott, hogy a rajtnál én reflexből megvártam a csipogást stb. a lényeg, hogy ez lett a vége.
Végül is amiért idejöttem összejött. Remek hétvége volt a kishibák ellenére is, én ilyen szép erdőben ritkán tekerek, a pályák lehet hogy néhol genyók voltak, de teljesen megfelelőek, a társaság remek volt. Mi kell még egy jó hétvégéhez? Szerintem semmi.
Köszönöm Cica, köszönöm DTC!!!
