És akkor egy osztrák hétvége a végére!
Amikor év elején összeállítottam a versenyek listáját, akkor tudtam, hogy ismét október elején véget ér a szezon, és egy osztrák hétvégével fogja mind ezt tenni. Azt nem tudtam, viszont hogy ez a hétvége tényleg az „i”-re lesz a pont. Na de nem rohannék ennyire előre, nézzük csak szép sorban.
Amikor komolyabban belefúrtam magam a verseny kiírásba, rá kellett jönnöm, hogy hiába osztrák verseny, a hegyek nem erre vannak, innen „valaki ledózerolta” őket. Ebben az esetben Dani elmondása szerint, no meg a saját tapasztalat is, hogy jön egy kis szántóföld, közte tök egyenes dózerek, 40-es száguldás, észjáték nulla. Vagy esetlegesen jön a „Cobra” kiképzőbázis. Na itt majdnem az utóbbi történt, csak épp nem a „Cobra”, hanem mellette egy másik kiképzőtábor, ahol igen aktív a tank kiképzés a mai napig. Hogy mennyire? Amikor odaértünk Ágival, és bekívántunk jutni a VK-hoz, két marcona fiatalember, csőre töltött géppuskával kérte a személyinket, majd a nevünket. A kb. 5 perces procedúra után bejutottunk a laktanyába, ahol hamar megtaláltuk a VK-t, ami egy órával a verseny előtt, finoman szólva sem volt épp kész állapotban. Sebaj átöltözés a kocsinál, na de mibe? Történetesen az eddigi ősz a nyarat idézte, a múlthétvégén még a Balcsiba is begázoltam, sőt majdnem úsztam, csütörtökön még 27 fok volt, na szombaton 6 és vagy 70km/h-s szél, egyszóval olyan kiba… hideg, hogy a jegesmedvék sem indulnak vadászni, ellenben mi …
A szombati nap egyébként egy sprintet tartogatott, egy tök sík terepen. Na ha itt nem megyek jót, gondoltam, akkor sehol. Rengeteg út, a minősítésük nem volt a legtökéletesebb, de szódával elment, a pontosságuk majdnem jó volt, bár egy olyan terepen helyesbíteni, ahova naponta mennek ki a tankok, és forognak mindenfelé nem lehetett egy egyszerű élmény. Az elejével nem is volt gond. Egyszerű volt mint a pofon, az egyesre csak döngetni, és elhinni, hogy ott vagy ahol vagy, a kettesre vissza, az észjátékot max. az adta, hogy esetleg átvágj a mezőn. Igen átvágj a mezőn, mert hogy itt átlehetett vágni, köszönhetően a katonai jelenlétnek. Az egy más kérdés, hogy a kiírás közölte, hogy átvághatsz, de ha jön egy árok, vagy egy szöges frontdrót, akkor se lepődj meg. Jött a hármas, hátszél iszonyatos száguldás, nem vállaltam be az átvágást inkább egy rövid kerülő, ahol ugyan fennakadtam, abban hogy nagytányér kónuszon satufékkel vettem egy jobbost, és nem akart a gép elindulni. Ráadásul szembe jött velem az előttem induló, na igen „király vagyok” a srác már nem menekül, sajnos sikerült neki. Jött egy olyan rész amit vasárnap már tisztán vettem, itt bezzeg nem ismertem fel a területet, így szopattam magam egy darabig, de aztán megvolt. A következő három pont nem okozott nagy kihívást csak figyelni kellett, és ésszel választani az utak közül. A 7-es maga volt a fizikai halál. Gondoltam átvágok, ez olyan jól sikerült, hogy párhuzamosra vettem a mellettem lévő, utat, és csak akkor kereszteztem, amikor már tökmindegy volt. A szembe szélben ez olyan küzdés volt, amilyet utoljára egy Ópusztaszeri Hungárián produkáltam. Na innen lefordulás a 8-ra na itt szaggattam mint akit puskából lőttek ki, lutri volt, de könnyen meg volt, na és ekkor jött a nagyhalál. A 9-est berakták egy dzsuvás dzsumbulyba, ahova bemenni sem mertem, szopattam is magam vagy 5 percig vele, majd ahogy meg volt, úgy mertem a területről kijönni, hogy csak az egyenest választva a terep legszarabb útjain tekertem a dózerek felé. A 10-es egy kis gödörben volt, de kisodortam, a 11-esre már biztonsági kürt mentem, majd elkezdtem nagyon nyomni, mert hát itt másodpercek dönthetnek, és már a laktanyában voltam, ami jött azzal már gond nem volt. Beérve 30 perc, nem rossz de nem is jó. Hol a csávó, aki előttem indult bent állt és engem vár. 3 perccel vert, ahogy a részidejét néztem, mind ezt arra a 9 és 10-es pontokra kaptam tőle. Így a 4. helyet hoztam, 1mp-el verve az 5.-et. Titkolt vágyam a dobogó volt, de tudva hogy ezt én szúrtam el elfogadható. Mondjuk ezen a pályán 7 percet kapni Melchertől, aki súlyban nem sokkal van alattam, nem szép de ez van!
Ági 3. helyet abszolvált, ahogy Anna is, Tamás hozta a 2. helyet. A vicces hogy kifelé szintén igazoltatás volt, és jó 5 perces kijutással ért fel.
Sopron Autista kp szokásos szállás, majd irány a kaja, Ágasháza, na ott semmi, be a belvárosba miután ott három helyet is drágának találtunk, végül a szokásos Nyugat étterem lett a végeredmény!
Vasárnap normál táv várt ránk. Az idő nem sokban változott, talán egy icipicit melegebbnek éreztük, de ez csak illúzió volt. Ezen a napon végre a mezőny végén rajtoltam. Térképcserés verseny. Adrival együtt rajtoltunk, előttem 3 perccel Marco, mögöttem 6-tal Melcher, ráadásul 14-re dagadt a kurz mezőny, köszönhetően hogy az elitből páran átrándultak hozzánk piknikezni.
Visszafogott tempóban kezdtem, de azért nyomtam, szemem előtt lebegett Süti meséje a térképcserés versenyekről, amikor a csere után egy kétszer akkora pályát talált két éve Füreden mint az első köre. Az egyesre határozottan, de figyelősen mentem, hisz a tegnapi hármas közelében volt, de erről az oldalról a 15 utas dózer kereszteződésekben nagyot lehetett hibázni. A 2-es a tegnapi 9 környékén volt, tehát két szopatás már az elején, finoman abszolváltam ezt is. Tanulva a tegnapiból a legrövidebb úton visszarongyoltam a dózerre, és kiengedve a vitorlát repesztettem a 3-asra, mint kiderült ez az én átmenetem lett. Volt benne némi figyelés, de miután rávezettem a megfelelő dózerra száguldottam, és láss csodát a 3-asnál szembe jön velem Marco. A vicces hogy a rajtba mondtam Adrinak, hogy „na ő lesz az akit nem érek utol” (mert hogy gyors, s maximum ha elkever akkor elkerülöm, de fizikailag utol nem érem) hát meg volt. Irány a 4-es de merre. Szembe szél lesz, rossz felé jöttem ki a pontról, de ez annyiban számított csak, hogy a kanyart ami a tankrámpa alatt volt így lábon abszolváltam. Láttam hogy Marco 200 m-rel arrébb küzd, egy hasonlóan rossz minőségű úttal, nem kerülhet elém, hát nem is került. Végre meg volt a dózer ami nekem kellett, irány a pont. Kb. 1 km szembe szélben. Küzdöttem , mintha 15%-os emelkedőn mennék felfelé. Végül elértem a pontot, ahogy dugok Marco utolér. Egy átvágás aztán irány az 5-ös, ez viszonylag könnyű volt csak a füvön szerencsétlenkedtünk, de a dózeron Marco lemaradt, szerintem megállt térképezni, mert nem vágta mi van. Sebaj innen már csak nem előz vissza. A 6-osnál próbáltam kihasználni minél tovább a hátszeles dózert, majd a pont felett kicsit bizonytalankodtam, de megvolt, csak hogy nem csippant. Elő a térképet likasztottam rá, erre jön egy csaj neki csipog még egyszer dugtam, erre csippant, na tovább. A kijövésnél kicsit elbizonytalanodtam az iránnyal, jól jönne egy tájoló de az nincs, de amikor átvágás után előttem volt egy dózer, az megadta a helyes irányt, pedig nem arra gondoltam. Száguldok rajta minden a helyén van, egy jobbos, aztán irány a pont, aha de azért előtte belezuhantam némi tankugratóba, de hát az meg kell, erős vagyok megy ez. A 7-es után egy rézsut úton ki a 8-asra, ami a mező közepén egy út dzsumbuly, meg tankugrató közepén volt egy tónál. Jött valami osztrák elit, gyanús volt, hogy azt keresi utána, meg is lett egyből. A kievickélés nem volt semmi, ráadásul akkor már biztos voltam benne, hogy egy csávó aki mellett az előbb elrongyoltam ezt keresi , tehát őt begyűjtöttem. A 9-esnél csak arra kellett figyelni, hogy jó úton menjek be a rengeteg között, szerencsémre épp a tegnapi „dobogó leszorítóm” jött ki a pontról. Szerintem ő is meglepődött hogy lát, hisz 12 perccel ment előttem. Jól haladok, hármat már minimum befogtam, és engem még senki. A 10-esen térkép csere, majd irány a 11-es, a csávó persze közben eltűnt. Nézem a térképet, hát kb. a pálya egyharmadánál lehetek, mert hogy a térkép másik felé enyhén szólva csiki - csukis. A 12 egy hosszú átmenet először hát, majd oldal szembe szélben. Pihentető lenne, ha az égi elemek nem okoznának enyhén szólva nehézséget. Jó lassan érem el a 12-est, de látom tőlem 2-300 m-re mások is megszenvednek, ráadásul annyira a térkép szélén vagyok, hogy egyértelműen innen csak szembe szélbe mehetek majd tovább. A 12-ről kijőve visszanézek ahonnan jöttem, egy piros mezt látok felvillanni, a francba az Melcher lesz, előtte meg mintha Marco jönne, „fantasztikus ha nem sietek a nyakamba kapom mind a kettőt”. Na ennek lett egy végeláthatatlan üldözőverseny a vége. Ők üldöztek, én menekültem. A 13-as jó messze de ismét a tegnapi ominózus kattyosban volt. Gondoltam majd amikor odaérek lassítok, hát nem, a szél megtette helyettem, hogy már előtte lassítsak. Szembe szélben nem mozdult a gép, hajtottam csak haladni nem tudtam, a combom meg szét akart szakadni. A pont közelébe érve óvatosan mentem be a dzsumbulyba a pont egyből meg lett, 180o és vissza a dózerra. Ahogy kiértem Marco áll velem szemben Melcher meg mögötte, keresik a bejáratot, én pedig már pattantam is a 14 felé, amit el is értem időben, bár először a 19-esre indultam, még jó hogy egy út volt hozzájuk a jó! A 14 után rövid átvágás a pontot már távolról láttam, a pontról hátra nézve Marcoék egy olyan 300 m-re kavarogva keresik a helyes utat. Mint akit üldöznek száguldottam, hogy ismét elérjek egy megfelelő dózert, ami nem volt túl egyszerű, átvágás kevergés, de a területet már ismertem, a rázós mező után végre dózer, irány a szembeszél, nem haladok, végre a 15-ös mellett vagyok, átvágás mert a bemenő út nincs meg, de a pontot látom. Megvan, visszatekintek az üldözőim sehol. A 16-osra vagy nagy kerülő, vagy át a fenyvesen, „bokorugrósra” vettem a figurát, és átvágtam, majdnem végig nyeregben. A végén már láttam egy szalagot tán a pont, persze hogy nem, csak az út amire ki kellett mennem, illetve az útakadály ami hálistennek 1m-rel arrébb volt mint én, mert hogy egy jófajta szögesdrót akadály feküdt egy fára felfűzve az út mellett, maki hogy nem futottam bele. A pont viszont ott vigyorgott mellette, tehát ez is megvolt. A 17-est már előre kinéztem egy kb másfélkilis átmenet, ha nem kettő, végig hátszélben. Az eleje nagyon figyelős volt, mert megint a dózerút rengetegen kellett átvágni, de ahogy éreztem, hogy jó felé megyek szárnyaim nőttek, repültem, élveztem az utakat, valami fantasztikus száguldás volt. A pontra ahogy mennék be, végre felbukkanik a tegnapi „leszorító srác” ahogy kijön, na innen már nem mehet el. A pontnál persze lukra futottam, eggyel előbb fordultam 20mp hiba, és hát a legfájóbb hogy Melcher hátba csapott, és együtt abszolváltuk a pontot. A 18 a full szopás átmenet kb 400m-et átvágsz keresztbe a mezőn, vagy kerülsz másfél kilit szembe szélben. Melcher átvág a másik csávó szintén, sőt még egy idekerült elém, tuti nem mögülem, úgyhogy egy újabb befogva, míg engem csak egy fogott be. Mentünk vagy 4-5-en együtt, egymás közelében át a mezőn, mint a raptorok a Jurasic 2-ben. Végre dózer, azt hittem teljesen behalok a mezőn, hol kell róla lefordulni, majd ahol a Melcher, lefordul, ő megszívta, mert mezőre fordult én útra, kb 10m-ig rajta is maradtam majd én is átvágok, 6-an fogjuk együtt a pontot, szinte a teljes kurz mezőny. Ők rossz felé mennek ki a pontról, hogy miért arra nem tudom, én vissza a 10m-erre levő dózerre, majd száguldás a 19-re, lenne ha nem lenne szembeszél, de van. Szép libasorba nyomjuk egymás után. Két lánnyal kiegészülve 7-en érkezünk a 19-re, irány a 20 az már a laktanya bejárat kb 50m-re előttem Melcher, közeledek felé, de a szembeszélben képtelen vagyok felérni rá, az 50 m-er végül a végéig megmarad köztünk. Végül 1:18-at mentem. Úgy kihajtottam a végére magam, hogy majd megfulladtam a köhögéstől, de a pálya piszokul jól esett. Vajon mire elég ez a 78 perc. A tegnapi előttem végzőt 12 perccel vertem, Marconak híre sincs, én 6-ot kaptam Melchertől, aki mostanában nyerni szokta a kategóriát. Oda mentem az eredményekhez, egy csávó van még csak kirakva 72-vel. Vajon meg van e a harmadik hely ez a kérdés. Gyorsan elrohantam átöltözni, berakodni, majd vissza az EH-ra. Eredményeket azóta sem raktak ki. Figyelem a hirdetést. A női férfi kurzot együtt hirdetik. Ági 2., Adri 3. Vajon Adri mellé állok. Nem az én nevem a 3. A srác nincs itt így nem látom, hogy ki került be elém. Érzem hogy sokkal nem szoríthatott le. Mire hazaértem fent voltak az eredmények. 12mp-el szorultam le a dobogóról. Életem egyik legjobb futamát mentem valszeg. Éreztem az erőt a verseny minden pillanatát élveztem, még a szenvedős szembe szeles részeket is, rábírtam koncentrálni, nem a Mizu ment a fülembe, hanem talán Foo Fighters, szóval minden ment, de egy arasznyival lemaradtam. Ez van!
Egyébként Tamás nyerte az 50-et, kaptam tőle 14 percet. Anna nyerte az övét, Adri 3. Ági 2. lett kurzban. László és Golyó bár mindent megtettek nem kerültek dobogóra, habár László igen csak a legjobb osztrákok közelében maradt.
Na de ezzel még nem volt vége a hétvége kalandjainak. Ágival úgy döntöttünk hazafelé megnézzük a Pozsonyi tecso alkohol és kofola kínálatát. Nem nagy kerülő, az időnkbe meg belefért. Először is rá kellett jönnünk, hogy Szlovákia drága, drágább mint mi, szinte mindenben. Másodszor arra kellett rájönni, hogy a dél Pozsonyi Tecsóbol elég nehéz visszakerülni az elkerülőre. Kb 20 percnyi kevergés után, egy ipari úton mentünk az elkerülővel párhuzamosan, miközben közénk került a vasút, majd az autópálya alatt is átgördültünk, majd egyszer csak Bratislava vége tábla. Most mi legyen, volt jobbra egy keskeny beton, amin épp nem volt behajtani tilos, és villogott rajta a vasúti lámpa, csak jó lesz rámentünk. Egy alig szélesebb úton mint az Almádi bringa út kavarogtunk a pozsonyi panel dzsungellal szemközt. Megfordulási lehetőség nem volt. Végül bekapcsoltuk Moha bát aki bemondta, hogy „kövesd az utat amin haladsz”, majd az ő képén is a zöld semmi közepén mentünk. Bár az út nem szélesedett, de olyan szép volt, meg jó minőségű, hogy miért ne. Lehet, hogy a kutyasétáltató, csipkebogyót szedő család, úgy gondolta valami légyott résztvevői vagyunk, pedig nem. Végül kezdtek igencsak közel jönni, az osztrák széltornyok, míg nem egy osztrák falu külútján bukkantunk ki a semmiből. Na innen már megtaláltuk a haza utat, és véget értek ezzel a 2011-es év tájbringa kalandjai, de még egy kaland egy fontos kaland egy nagyon fontos kaland vissza van az évből …
