Puffy blogja

• Blog oldal
• Archívum
• 

Egy szülinap apropóján

Réges rég, egy messzi messzi galaxisban … Na igen valahogy így kezdődött. Drága jó barátaimmal évek óta terveztük, hogy kéne már egy jót hóban is túrázni, mert hogy hóra fel meg ilyesmik. A terv minden évben felvetült, de a megvalósítás az hiányzott. Vagy hó nem volt, vagy mi voltunk lusták, de általában a kettő együtt okozta, hogy mindig hamvába halt az ötlet. Pár napja viszont egy halvány reménysugár látott napvilágot a régi tervekkel kapcsolatban.

Az történt ugyanis, hogy 30 éve született egy igen jó cimborám, aki történetesen 13 évesen a fejébe vette, hogy végig megy a kéktúrán. Egy darabig el is jutottak majd … de ez egy másik történet. A lényeg hogy Gabi barátom, a szülinapját ünnepelte január utsó hetében, és ezen alkalomból meghívott minket is szerény kis albérletbe, ami épp Bécs külvárosában fekszik. De ha már leutazunk 450km-ert, akkor már ugyan próbáljuk ki azt amit otthon nem lehet, azaz menjünk el egy jó hótalpas túrára, csak amolyan nyugis nyugdíjas túrácskára amolyan kezdő módra. Természetesen az ötletre egyből ugrottunk, és megterveztük, hogy január utsó hétvégéjén ez a program bővíti a „partytúra” sorozatot.

Bepakoltunk hát 3 társast, némi bort, meg egy üveg Becherovkát és a skoda orrát Bécsnek irányítottuk. Természetesen már Budaörsnél megálltunk, ahol bevacsoráztunk némi eksönös húsgombócot, na meg felvettük Balut, és végül megindultunk Gabi lakása felé.

Amikor végre megérkeztünk Gabi albérlete közelébe, rájöttem hogy Bécs külvárosában sem egyszerűbb a parkolás mint Budán, mert hely még tán lett volna, de mivel első körben nem álltam meg időben, így a fél külvárost megkerülhettem, mire ismét a lakás közelébe értünk. Persze a parkolás után a kéró megtalálása sem volt egyszerű feladat, lévén hogy egy házszám alatt, egy komplett lakópark lapult, és a járást Balunak kellett volna ismernie, aki mint tudjuk tájékozódásban nem az elithez tartozik. Végül azért sikerült megtalálnunk szálláshelyünket. Fent némi iszogatás beszélgetés és youtube kívánság party után, éjjel 2 felé matracra is kerültünk.

Reggel elméletben 9-kor indultunk volna , de hát ez vagy fél 11.re csúszott, amikor még csak a boltig jutottunk el ahol bevásárolt Gabi az estére, illetve mi is beszereztük az Almdudler adagunkat, majd megindultunk az állítólag 30km-re lévő Schneebergre. Na jó az a 30 az jó volt 90-nek is, és ennek hatására, dél környékén el is értük a starthelyünket a helyi sípálya alját. A hótalpazás azonban elmaradt, hisz tapasztaltabb társaink azt mondták, „kicsi ehhez még a hó”, ezért csak szenvednénk vele, majd max az árát leesszük a Hüttében.

A terv, hogy felmegyünk az 1235-ön, a sípálya tetején lévő Edelweishüttébe, majd egy kerülő úton visszajövünk a startvonalhoz. Mivel 750-ről indultunk, így jó 500m várt ránk hihetetlen szép szikrázó napsütésben, szikrázó 30-60cm-is hóban. Szerencsére a felfelé menő turista utat nem csak mi használtuk, hanem aki épp nem sítalpon mozgott a környéken. Tele is volt túrázóval az út, így járható volt.

Mondjuk én a 130kilommal megküzdöttem mind a hóval, mind pedig a felfelével, de szép nyugodtan követtem a társakat. Helyenként megálltunk fotóztunk körülnéztünk, regionális síversenyt néztünk. Kellemesen megizzadtunk, hisz elég hamar a -8-ban is, én egy aláöltöző, polo és polár mellényben jól éreztem magam. Kb. másfél két óra alatt értünk fel a kb. 4 km-es úton a gerincre, ahol a fejünk fölött magasodott a Schneeberg, előttünk meg az Edelweishütte, ahova bemenekültünk a fent már érezhető hideg szél elől. Ott aztán belakmároztunk gombócból, gulyásból, elüldögéltünk vagy egy órát, aztán visszafelé vettük az irányt.

Mivel már 4-óra környékén voltunk a kerülőt Gabi lefújta, inkább vissza a járt úton. Megjegyzem a kerülőn valószínű elég méretes hóban barangoltunk volna, így jó döntés volt. Lefelé élveztük a havat olykor elmerültünk benne, mint a kisgyerekek ugráltunk, a helyenként combközépig érő hóban. Egyszóval élveztük. Végül 5-re értünk, pont sötétedésre a kocsikhoz és vetettünk véget ennek a remek, rövidke túrának.

Este aztán raklett grillezés várt a csapatra, ahol úgy ettünk mintha muszáj lett volna. Ezek után némi italozás és „ki ölte meg mr. Blacket” következett. Ismételten éjnek évadján kerültünk matracra, de mivel másnapra némi városnézés meg snitzerezés várt csak ránk a hazaút előtt lehetett is aludni.

Délelőtt aztán teltek az órák, elindulni senkinek nem volt kedve, végül is dél körül sikerült kikászálódnunk a lakásból és eljutnunk a legközelebbi „rántotthús bárba”. Hazaindulás előtt még megnéztük a belvárost. A szokásos Burg, Parlament körös séta közben belefutottunk, a bécsiek újabb aranyos játékába, méghozzá egy műkorcsolyapályába. Ami nyilván nem lenne nagy szó, hiszen ilyen máshol is van, de mégsem. Itt volt két nagyobb platz, és a park többi része pedig labirintust idéző jégpályává volt téve. Ráadásul a 6€-os napi díj barátságosnak volt mondható.

 Egy darabig elnéztük azt a sok ezer családot, aki ezt a szórakozást választotta vasárnap délutáni családi programnak, majd a kocsi felé vettük az irányt, és elindultunk kis hazánk felé, hogy visszaszürküljünk a szokásos hétköznapokba.